Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A TÜNDÉRKERT. Képeslapok Erdélyből 3.rész

Utunk során általában kisebb vendégházakat választottunk szálláshelyként azért, hogy vacsora alatt/után legyen alkalmunk a házigazdákkal beszélgetni. Nem szoktunk így menni külföldre, de Erdélyben izgalmas időutazás lett belőle. Zetelakán a háziak révén különleges élményben lehetett részünk, mivel lányuk tanárnőjének esküvője  éppen akkor volt.  A tanítványok  - a templomi esküvő végén  -  muzsikálással  lepték meg a boldog párt, így aztán házigazdáinkkal együtt, mi is ott ülhettünk a hátsó padokban.  Az esküvő és a menyasszony igen szép volt, a muzsikáló gyerekek pedig nagyon aranyosak. Eddig minden rendben...   A szertartás végén aztán jött az igazi meglepetés: nem számítottam rá, hogy ha egy erdélyi templomban hallom a Himnuszunkat énekelni, az furcsa, bizsergető érzés lesz. Mellettem, mögöttem, elől és nem csak az asszonyok, hanem jó darab magyar legények és férfiak énekelték teli torokból, hogy „… hozz rá víg esztendőt…” .  Ezután pedig a boldog pár a Signum együttes dallamára vonult ki a templomból:  „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, karjaimba zártalak, örökre enyém vagy …” Ezeket a perceket soha nem fogom elfelejteni.

Kisbacon, Benedek Elek szülőháza, mellszobra és az egész környék varázslatos volt: csak lenéztem a lábam alá a nyári eső elmúltával és ezernyi csillag nézett vissza rám. Az öreg fenyők gyökerei égig érő fák karmaiként markolták az anyaföldet, a vízimalom épülete pedig lehunyta zöldre sminkelt ablakszemét. Persze hogy itt születtek a mesék...   A Szent Anna tó is emlékezetes marad. Képen nincs meg, de NADON JÓÓÓ  :)  volt, amikor anyamedve és kis bocsa cammogott át közvetlenül az autónk előtt az úton. A fényképezőgép meg a csomagtartóban! Jó kis fotós vagyok, mi?

Jártunk Csíksomlyón, tetszett a fogadalmi lábfürdő, ajánlom a nyájas olvasóknak :)   Csíkszentgyörgyön  „Alcsíki fúvóstalálkozó” – ba futottunk bele, Vargyason pedig Sütő Béla fafaragó mester kiállítását láttuk. A Madarasi Hargitára szép időben, dzsipp platóján mentünk fel. Gyönyörű az út, gyalog egész napos túra lenne. A hegytető kopjafáinál viszont nem elmélkedhettünk sokat a magyar sorsról:  egy nyári zápor lekergetett bennünket. Így hát a visszaúton már be kellett húzódnunk pilótánkhoz, a fülkébe. 
Jártunk Székelyudvarhelyen is, végül a Nagy – Küküllő völgyében készült három fotóval zárom utunk harmadik fejezetét.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.