Boncsér Gabit pár éve egy Kocsonyafesztiválon láttam először, Miskolcon. És azóta, ha zenéjét hallgatom, úgy érzem, ezer év parasztembereinek lelke muzsikál, játszik, mesél, amikor ő megszólaltatja hangszerét.

A fotózás során elvitt itt a faluban egy vályogházhoz, amely egyik ősének szülőháza volt. A fa mennyezet deszkájába vésve még olvasható: "Legelső házam volt, böltsőm rengő fája, Második házam lesz koporsóm deszkája. Mit használ e ház, sárból építettem, Ma holnap itt hagyom, más lakja hejetem. Készült 1872ik évben szeptember 28kán. V.P."   Hát,  századok lehelete járt ki-be a düledező ház nyitott ablakán…

Tőle kapta a Számadó zenekar - ahol barátaival népzenét játszanak évek óta sikerrel - a nevét is. Köszönöm a képeket Gábor. 

Az album  utolsó két fotóját kiállították a a III. Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozóján, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 2016. szeptember 3-án megrendezett fotókiállításon. Ráadásul az utolsó kép lett az itt meghirdetett pályázat első helyezett fotója.