Volt egy gondolatom: gyönyörű a régi magyar viselet, de sajnos az elmúlt hatvan év „kimosta” a magyar közízlésből. Pedig, csak példaként: elég átmenni az osztrákokhoz, ott hétköznapi ruhaként, a lakosság egy része máig hordja a sajátjukat. Bolthálózatok kínálják az egész országban, úgy látszik ott még üzletnek sem rossz.  És ott nem tapad hozzá semmilyen politikai mellékíz! Csináljunk hát reklámot a miénknek, gondoltam, talán jó alkalom lesz erre egy falunap! Többen voltak olyan bátrak és kölcsönadták a féltett holmikat. Legfőképp Mariann, akinek tardi matyó ruhája láttán „szó bennszakad, hang fennakad…”. Veronika, Noémi segített a ruhák összeszedésében, Dávid az „öltöző” berendezésében. Nélkülük nem boldogultam volna, köszönöm a segítséget! A néprajzilag hibátlan viseleteket pedig ne kérje számon senki, ez egy első nekifutás volt!

Elmondtuk kezdéskor a helyszínen még egyszer, hogy vannak ruháink és déltől elkezdtek jönni a kíváncsiskodók… Megkezdődött a viseletbe öltözött „modellek” fotózása. Nos, hát itt vannak az elkészült képek! Bájos hölgyek és mosolygó urak, porcelánbabák és „családias” idill, végül meg egy kis szelfi. Döntsetek magatok és ha valamelyik viselet tetszik, osszátok meg a fotót! Ha tényleg szép, hagy lássák minél többen! Csináljunk közösen reklámot a mi népviseletünknek, korábbi idők ruháinak! Kezdjük el, ha százan megosztjátok a képeket és van másik száz ismerősötök, aki meg is nézi, az hány ember is?

De nem szabadultok tőlem, még egy adag ilyen fotó lesz, az utolsó albumban.