A szép Nyikó-mentén indultunk tovább és Farkaslakára értünk, Tamási Áron szülőházához. Itt a múzeummá alakított épületben a nagy író közeli leszármazottja kalauzolja a betérőket. Majd kicsit időztünk Szovátán, azután voltunk a Gyilkos tónál és a fantasztikus Békás-szorosban is. Borszéken láttuk, hogy Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember itt is gyógyít. Nekünk sajnos nem hozott szerencsét, mert délután a Borszéki hágón úgy 1200 méteren akkora felhőszakadásba kerültünk, amire igazán az illik, hogy dézsából ömlik az eső. Ekkora zivatarban talán még életemben nem voltam. De sebaj, este már Gyergyóditrói szállásunk ablakából nyílt remek kilátás a Kelemen-havasok vonulatára.

Rácsodálkoztunk azután a Gyergyószárhegyi Lázár-kastély virágmintás, reneszánsz pártázatos falazatára, amihez hasonló kevés lehet a világon. 1530 körül olasz építész vezetése mellett festették a környék tehetséges mesterei. A várkastélyt Lázár István, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék királyi főbírája emelte az 1500-as évek végén igazi rangjára. A kastély ma is látható kaputornyának emeleti szobájában nevelkedett Bethlen Gábor, későbbi erdélyi fejedelem és nagy politikus. A Rákóczi szabadságharc  idején, amikor a habsburgok bevonultak Erdélybe, a várkastélyt sikeresen fel is gyújtották. Ekkor csak egyetlen ép bástyája maradt, máig emlékeztetve bennünket labanc barátaink szeretetére.  A kastélyt végül romjaiból a helyi összefogás építette ujjá az 1970-es évektől, Zöld Lajos patrióta áldásos tevékenysége folytán, nagyjából 15 év alatt.

Utolsó állomáshelyünk a Gyimesben volt, de erről majd a következő galériában.